Sok páciens úgy gondolja, hogy egy hiányzó fog pótlására az implantátum az egyetlen modern megoldás, és ha ezt eldöntötte, a fogorvos dolga csak a beültetés. A valóság ennél árnyaltabb. Az implantátum kiváló, hosszú távon is stabil megoldás lehet, de nem minden helyzetben az első választás, és van, amikor érdemes előbb egy másik utat végiggondolni, vagy egy közbülső lépést beiktatni. Ebben a cikkben azokat a szempontokat vesszük sorra, amelyeket egy fogorvos a fogimplantátum-beültetés mérlegelésénél megnéz, és azt is, mikor érdemes inkább más megoldás felé fordulni.
Elég csont áll rendelkezésre a beültetéshez?
Az implantátum a csontba kerül, és ott kell stabilan rögzülnie. Ezt a folyamatot osszeointegrációnak hívják: ez a csont és a fém implantátum fokozatos összeépülése. Ehhez megfelelő mennyiségű és sűrűségű csontra van szükség az adott helyen. Ha a fog már régebben hiányzik, vagy fogágybetegség károsította a csontot, előfordulhat, hogy ez a mennyiség nem elegendő.
Ez önmagában nem feltétlenül zárja ki az implantátumot. Gyakran egy csontpótló beavatkozással, a felső őrlőfogak környékén jellemzően arcüregemeléssel (sinus lifttel), megteremthető a szükséges alap. A pontos helyzetet a vizsgálat és egy röntgenfelvétel mutatja meg.
Megfelelő állapotban van az íny és a szájüreg?
Az implantátum hosszú távú sikeréhez egészséges íny és fogágy szükséges. Ha kezeletlen fogágybetegség áll fenn (gyulladt, vérző íny, csontveszteség), ezt előbb rendbe kell hozni, különben jelentősen megnő az implantátum körüli gyulladás, a periimplantitisz kockázata. Ez nem jelenti, hogy fogágybetegséggel soha nem kaphat implantátumot, csak azt, hogy a sorrend fontos: előbb a gyulladást kell kezelni, és csak azután jöhet a beültetés.
Hogyan hat a dohányzás és egy krónikus betegség a gyógyulásra?
A dohányzás rontja a szájüreg vérellátását, ez pedig lassítja a gyógyulást (a dohányzás fogakra és ínyre gyakorolt hatásáról külön cikkben írtunk). Egy több vizsgálatot összesítő szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint a dohányosoknál több mint kétszeresére nő az implantátum-kudarc esélye a nemdohányzókhoz képest. A leszokás, vagy legalább a beavatkozás körüli időszakra szóló szüneteltetés, érdemben javíthatja az esélyeket.
Hasonló a helyzet egy krónikus betegséggel, például cukorbetegséggel: egy szisztematikus áttekintés szerint jól kontrollált cukorbetegségnél, amikor a vércukorszint tartósan a célértéken van, az implantátum eredményessége közel áll az egészséges páciensekéhez. Rosszul kontrollált esetben ezzel szemben lassabb a csontba épülés, és nagyobb a kudarc esélye. Ez azt jelenti, hogy a cukorbetegség önmagában a legtöbb esetben nem zárja ki az implantátumot, de a jól beállított állapot fontos feltétel, és erről a fogorvosnak érdemes tudnia. A cukorbetegség és a fogászati egészség kapcsolatáról szintén olvashat.
Mit jelent a fogcsikorgatás (bruxizmus) az implantátum szempontjából?
Ha valaki éjjel vagy nappal csikorgatja, szorítja a fogait, ez erős, egyenetlen terhelést jelent az implantátumra és a körülötte lévő csontra. Hosszabb távon ez csavar-meglazuláshoz, a pótlás töréséhez vagy csontveszteséghez vezethet. Erről részletesebben a fogcsikorgatásról szóló cikkünkben olvashat. Ez nem kizáró tényező, de a fogorvosnak tudnia kell róla, mert a terhelés egy jól illesztett éjszakai sínnel és a harapás pontos beállításával jelentősen csökkenthető. A szakirodalom is azt hangsúlyozza, hogy a megfelelően kezelt bruxizmus nem zárja ki eleve a sikeres implantációt.
Mikor túl korai az implantátum?
Fiatal korban a fő kérdés a még növekedésben lévő állcsont. Amíg a csont nem fejezte be a növekedését, ami jellemzően a késő tizenéves évekre esik, lányoknál valamivel korábban, mint fiúknál, az implantátum nem mozog együtt a csonttal. Ezért ebben az életszakaszban általában átmeneti megoldást alkalmaznak, és a beültetést később, a növekedés befejezése után végzik el.
Idős korban is szóba jöhet-e az implantátum?
Sokan úgy gondolják, hogy egy bizonyos életkor felett már nem lehet, vagy nem éri meg implantátumot kérni. Az életkor önmagában ritkán kizáró szempont, ami inkább számít, az a csontozat és az általános egészségi állapot, nem a születési dátum. A Journal of the Canadian Dental Association áttekintése szerint a Torontói Egyetemen végzett vizsgálatok alapján az idősebb felnőttek ugyanúgy reagálnak az implantátumra, mint a fiatalabbak, annak ellenére, hogy náluk gyakrabban fordul elő általános betegség, például csontritkulás.
Ami ront az eredményen, az inkább a kedvezőtlen csontmennyiség és csontminőség, különösen a felső állcsont sorvadása. Ez vizsgálattal felmérhető, és sok esetben kezelhető is, például csontpótlással, így nem automatikus kizáró ok.
Csontritkulás esetén sokan aggódnak a betegség, vagy az ellene szedett gyógyszer (biszfoszfonát) miatt. Egy szisztematikus áttekintés és metaanalízis szerint a biszfoszfonátot szedőknél mintegy kétharmaddal magasabb volt az implantátum-kudarc kockázata, bár a becsült 10 éves megmaradás ebben a csoportban is 90% körül alakult. Ez nem jelenti automatikusan, hogy az implantátum szóba sem jöhet, de azt igen, hogy a gyógyszereiről, így a csontritkulás elleni szerekről és a vérhígítókról is feltétlenül szóljon a fogorvosának: ez alapján dönthető el, szükséges-e egyeztetni a kezelőorvossal a beavatkozás előtt.
Ha már van kivehető fogsora, és csak a stabilitásával elégedetlen, implantátumra rögzített megoldás is szóba jöhet, erről az implantátumon rögzített fogsor oldalon olvashat áttekintést.
Mikor lehet jobb megoldás a híd vagy a kivehető fogpótlás?
Van, amikor a páciens egészségi állapota, a rendelkezésre álló csont, vagy akár a személyes preferencia miatt a híd vagy egy kivehető fogpótlás jobban illik a helyzethez, legalábbis egy adott időszakra. Ezt mindig egyénileg, a vizsgálat és a konzultáción felállított kezelési terv alapján érdemes eldönteni, nem egy cikk vagy egy általános szabály alapján. A két megoldás közti fő különbségekről, és arról, mikor melyik szokott jobban megfelelni, részletesebben a Fogpótlás: híd vagy implantátum? Mikor melyik a jobb megoldás cikkben írunk.
Mi történik, ha egyelőre nem alkalmas az implantátumra?
Ez semmiképp nem jelenti azt, hogy a hiányzó fog pótlása lekerül a napirendről. A fogorvos a felmérés, jellemzően vizsgálat és röntgenfelvétel, alapján egyénre szabott kezelési tervet készít. Ez tartalmazhat előkészítő lépéseket, például a fogágybetegség kezelését vagy csontpótlást, vagy javasolhat egy átmeneti megoldást, amíg a feltételek nem alakulnak kedvezően.
Nálunk az ingyenes konzultáció vizsgálatot és írásos kezelési tervet tartalmaz. A digitális panorámaröntgen külön fizetendő, és implantációra röntgen nélkül nem készül pontos árajánlat, ezért érdemes a konzultáció előtt ezzel számolni.
A beültetett implantátumra ezután jótállás vonatkozik, amelynek pontos feltételeit a garanciális tájékoztató rögzíti. Ez a termékre vonatkozik, nem azonos a biológiai eredmény vagy a csontosodás garanciájával, ezért a részletekről érdemes ott tájékozódni.
A lényeg
Az implantátum sokak számára kiváló, hosszú távú megoldás, de ez nem azt jelenti, hogy minden helyzetben azonnal elérhető. A csont állapota, az íny egészsége, a dohányzás, egy krónikus betegség kezeltsége és a fogcsikorgatás mind olyan tényező, amit érdemes végiggondolni, mielőtt eldönti, hogy ez a megfelelő út Önnek. A legpontosabb választ egy vizsgálat és egy röntgenfelvétel adja, nem egy általános cikk. Ha hiányzó foga van, és kíváncsi, mi lenne az Önnek legjobban megfelelő megoldás, egy ingyenes konzultáción tájékozódhat a saját helyzetéről, és ott időpontot is kérhet a részletes felmérésre.
Aki hiányzó fogat szeretne pótolni, és nem biztos benne, hogy az implantátum illik-e az ő esetéhez, kérjen ingyenes konzultációt, ahol a fogorvos megvizsgálja, és ennek alapján javaslatot ad.